Az érbetegek a kardiovaszkuláris szövődmények csökkentése céljából gyak­ran kapnak kettős trombocitaaggregáció-gátló (TAGG) terápiát. Először japán populációban igazolták az intervenciók utáni kettős TAGG kezelés során alkalmazott cilostazol restenosist csökkentő hatását. Európai popu­lációban végzett vizsgálat hasonló hatást írt le a cilostazollal kezelt alsó végtagi betegekben. A magas restenosis gyakorisággal járó alsó végtagi intervenciók utáni kettős TAGG kezelés optimalizálására további vizsgála­tokra van szükség cilostazol bevonásával.

Az egészséges populációt érintő állapotfelmérésekkel, a kockázati tényezők felmérésével, a megfelelő korai intézkedésekkel látványosan csökkenthet­nénk a kardiovaszkuláris betegségekkel összefüggő terheket. 

A korán elkezdett ösztrogénpótlás lassítja a carotisok posztmenopauzális szubklinikus arteriosclerosisát.

Az atherosclerosis az érrendszer egészét érintő szisztémás megbetege­dés. Fontos, hogy a diagnózis felállítása korai stádiumban, nem invazív módszerekkel történjen. A perifériás erek elmeszesedésének kimutatása színkódolt duplex ultrahangvizsgálattal történik. A cikk a CT-angiográfia, az MR-angiográfia és a digitális szubtrakciós angiográfia indikációs terü­leteit is ismerteti.

A nyaki verőér időskori gyakori szűkülete növeli az ischaemiás agykárosodás kockázatát és a következményes lacunaris és corticalis infarktusok kialakulását, illetve a fehérállományi jelgazdag gócok kognitív károsodáshoz és demenciához vezetnek. A nyaki verőér atherosclerosisának csökkentésével valószínűleg mérsékelhető lenne a kognitív zavar.

Stroke, 2019. február

Az idős betegek szívinfarktusának ellátásával, sztatinkezelésével, malnutríciójának leküzdésével, transzkatéteres aortabillentyű-beültetésének (TAVI) javallatával és a TAVI utáni endocarditis megelőzésével kapcsolatos aktuális európai ajánlásokat tekinti át a cikk.

A vezérfonal sorsa példa nélküli. Röviddel megjelenése után bejelentették, hogy az American Heart Association és az American Stroke Association közös ajánlásából néhány fejezetet törölnek, mivel ezek a fejezetek to­vábbi módosításra szorulnak. Törölték többek között a mentőszállítást, a telemedicinát, az agyi képalkotást, a vérnyomás és a dysphagia kezelé­sét tárgyaló fejezeteket. Cikkünkben a furcsa előzmények után megjelent ajánlás legfontosabb megállapításait emeljük ki, ezekhez fűzünk dőlt betűs megjegyzéseket.

Az ischaemiás stroke az esetek egy részében nem thromboemboliás, hanem inkább hemodinamikai jellegű, mely – kompenzatórikus kollaterális keringés hiányában – folyamatosan rosszabbodó vérátáramlással jár. A hemodinamikai ischaemiás stroke éves előfordulási aránya 25%, mely a becslések szerint évente 2%-kal emelkedik, és e betegek tipikusan nem reagálnak megfelelően a gyógyszeres kezelésre. A nyaki verőér ellátási területén létrejövő átmeneti ischaemia okozta agyi infarktusok 5−15%-ában az arteria carotis interna (ICA, internal carotid artery) teljes elzáródása jön létre. Gyógyszeres kezelést követően a rekurrens stroke 2 évre számított kockázata a stroke összes típusát figyelembe véve évente 5−9%, míg az ipsilateralis ischaemiás strokeokra vonatkozóan évente 2−8%. ennél is nagyobb a rizikó azokban az esetekben, amikor a képalkotó vizsgálatok hemodinamikai zavart igazolnak. Az ICA okklúziója esetén a rekurrens stroke előfordulási aránya az indexeseményt követően 1 év elteltével 4,8%, 3 év múltán 12,2%, míg 5 év elteltével 17,1%.

Az új, hálóval borított stentek mérföldkövet jelenthetnek a carotis-stenosis megoldásában.

A stroke miatti orvosi viziteken belül viszonylag kis hányadot tesznek ki a tünetekkel kísért carotiselzátódásban szenvedő betegek, ugyanakkor ezekben az esetekben nagyobb a rekurrens kórházi stroke és a korai halálozás kockázata a másként nem besorolt akut ischaemiás stroke (AIS) vagy tranziens ischaemiás attak (TIA) eseteihez képest. A Canadian Stroke Network 4144 beteget felölelő elemzése szerint az arteria carotis interna (ICA, internal carotid artery) extrakraniális szakaszát érintő szimptómás okklúzió az esetek 6,8%-át alkotja. Ebben az alcsoportban szignifikánsan nagyobb a rekurrens kórházi stroke (6,7% vs. 2,8%) és a halálozás kockázata (12,0% vs. 3,8%). Hasonló következtetésekre jutott a German Stroke Collaboration is 4157 AIS/TIA beteg adatai alapján: a tünetekkel kísért extrakraniális carotis-okklúzió aránya 6,5%-nak adódott; ezekben az esetekben szignifikánsan emelkedett a 72 órán belüli rekurrens stroke (7,4% vs. 3,5%) és a 100 napon belüli halálozás előfordulási aránya (21,2% vs. 10,3%). A populációs vizsgálatok (Olmsted megye, Minnesota, Egyesült Államok) ugyancsak a korai rekurrens stroke fokozott kockázatát jelezték a nyaki verőér tünetekkel kísért elzáródását követően: az első 30 napon belül az esetek 8%-ában jelentkezett, ennek csaknem fele a diagnózis felállítását követő 1 héten belül.